OECD Multilingual Summaries

OECD Employment Outlook 2017

Summary in Hungarian

OECD foglalkoztatási kilátások 2017

Összefoglalás magyarul

A foglalkoztatási politikának kezelnie kell a globalizációellenes populista reakciók hátterében álló aggályokat

Bár mostanra az OECD‑országok egyre nagyobb hányadának sikerült megszüntetnie a 2008–2009‑es gazdasági világválság alatt keletkezett jelentős foglalkoztatási szakadékot, több országban is felerősödött az alapvető gazdasági politikákkal kapcsolatos elégedetlenség, többek között például a nemzetközi kereskedelmi és beruházási tevékenység előmozdítását szolgáló politikákat érintően. A globalizációellenes populista reakciók megkérdőjelezik az OECD‑hez hasonló nemzetközi szervezetek politikai tanácsait, mely szervezetek már régóta hangsúlyozzák a globális integráció előnyeit. A politikai ortodoxiával kapcsolatos növekvő szkepticizmus fényében fontos a gazdasági álláspontok újraértékelése, beleértve többek között annak vizsgálatát, hogy a munkaerőpiac‑politikai döntéshozók mely döntései bizonyultak többé‑kevésbé helyesnek, melyek bizonyultak tévesnek, és mely területeken kell változtatni a megközelítésen. Bár végérvényes értékelés még nem áll rendelkezésre, az már most is világosan látszik, hogy a globalizációval és a kereskedelemmel kapcsolatos negatív reakciók hátterében álló számos aggály valós, és rávilágít azokra a területekre, amelyeken a foglalkoztatási, készségfejlesztési és szociális védelmi politikákat meg kell erősíteni, és a változó gazdasági környezethez kell adaptálni.

A munkaerőpiaci teljesítményt széles körűen kell vizsgálni

A munkaerőpiac‑politikai döntéseket széles körűen kell értékelni, figyelembe véve azt a sokféle módot, ahogy a foglalkoztatási eredmények a jólétre hatnak. A munkaerőpiaci teljesítményt gyakran elsősorban csak a foglalkoztatási és a munkanélküliségi ráták alapján ítélik meg, mivel ezek fontos, könnyen mérhető eredmények. Azonban más munkaerőpiaci eredményeknek is fontos szerepük van, és ezek az eredmények is mérhetők. Közéjük tartozik többek között a munkaminőség (fizetés, biztonság, munkakörnyezet) és a munkaerőpiac inkluzivitása (jövedelmi egyenlőség, nemek közötti egyenlőség, egyenlő hozzáférés a potenciálisan hátrányos helyzetű csoportok számára). Az OECD foglalkozatási kilátások jelen kiadása a munkaerőpiaci teljesítményt egy olyan új összehasonlító eredménytáblán mutatja be, amely a munkamennyiséget, a munkaminőséget és a munkaerőpiac inkluzivitását is vizsgálja, így alapos áttekintést ad a különböző nemzeti munkaerőpiacok erősségeiről és gyengeségeiről. Az eredménytáblából kiderül, hogy az elmúlt évtizedben az OECD‑országok zömének sikerült a nőket és a potenciálisan hátrányos helyzetű csoportokat jobban integrálni a munkaerőpiacba, továbbá sikerült javítani a munkakörnyezet minőségét, míg a munkanélküliségi ráta és a jövedelmek minősége többé‑kevésbé stabilan alakult, a munkaerőpiaci biztonság és az alacsony jövedelmi szint kockázata pedig romlott. Az eredménytáblából az is megállapítható, hogy az országok egy csoportja a legtöbb vagy az összes mutatószám tekintetében jó pontszámot ért el, ami arra enged következtetni, hogy nincsenek olyan kemény kompromisszumok, amelyek meggátolják az országokat abban, hogy minden területen jól teljesítsenek.

A válságot követően a munkaerőpiac rugalmassága nagyon eltérően alakult az egyes OECD‑országokban

A gazdasági világválság komoly stressztesztet jelentett az OECD‑piacok számára. Az OECD‑országok munkanélküliségi rátája visszaállt a válság előttihez közeli szintre, mindazonáltal a gazdasági világválság munkanélküliséggel összefüggő költsége jelentős számú országban nagyon magas és hosszan tartó volt. Mindemellett, mivel a kibocsátás fellendülése a foglalkoztatás fellendüléséhez képest gyenge, a munkatermelékenység és a bérek növekedése továbbra is alacsony. A stabil makrogazdasági és munkaerőpiaci politikák a munkaerőpiac rugalmasságának fontos meghatározói. A makrogazdasági politikák nagyon hatékonyak a gazdasági recessziók idején a foglalkoztatás csökkenésének korlátozásában, valamint annak megakadályozásában, hogy aˆ munkanélküliség ciklikus növekedései strukturálissá váljanak. Az aktív munkaerőpiaci politikákra fordított kiadásoknak erőteljes megoldást kell találniuk a munkanélküliség ciklikus növekedésének kezelésére, hogy előmozdítsák a munkába való gyors visszatérést a fellendülés idején, és megőrizzék az aktivizálási rendszerek kölcsönös kötelezettségvállalásra épülő szellemiségét. A rendszeres munkavállalókat védő túlzottan szigorú foglalkoztatásvédelmi intézkedések csökkentik a rugalmasságot azáltal, hogy előmozdítják az ideiglenes munkaszerződések alkalmazását, és lelassítják a munkahelyteremtést a fellendülés idején. Az összehangolt kollektív tárgyalási rendszerek elősegíthetik a rugalmasságot a béreket és a munkaidőt érintő módosítások megkönnyítése révén.

A technológiai változás és a globalizáció átalakítja a munkaerőpiacokat

A Kilátások c. kiadvány megvizsgálja a technológiai fejlődésnek és a globalizációnak az elmúlt két évtizedben az OECD munkaerőpiacaira gyakorolt hatását, kiemelt figyelmet fordítva a munkahely‑polarizációra és dezindusztralizációra. Mindkét jelenség súlyosan felborítja a munkavállalók életét és az egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet, ezért kiváltó okaik feltárása elengedhetetlenül fontos a politikai döntéshozatalhoz. Az elmúlt évtizedekben szinte az összes OECD‑ország megtapasztalta a munkahelyek polarizációjának jelenségét, azaz az összfoglalkoztatás középszintű képzettséget igénylő, illetve közepes jövedelmet adó munkahelyeknek tulajdonítható részesedésének csökkenését, melyet azonban ellensúlyozott a magas és az alacsony képzettséget igénylő munkahelyek részesesének növekedése. A polarizáció növekedésének mintegy egyharmada a munkahelyek termeléstől a szolgáltatások felé való eltolódását, nagyobbik része pedig az iparágakon belüli foglalkozási eltolódásokat tükrözi. A technológia mutatja a legnagyobb összefüggést mind a polarizációval, mind a dezindusztralizációval. A globalizáció szerepe kevésbé egyértelmű, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy a nemzetközi kereskedelem hozzájárult a dezindusztralizációhoz. A készségfejlesztési politikák, az aktivizálási intézkedések és a naprakész szociális védelmi rendszerek mind kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy segítséget nyújtsanak a munkavállalóknak a boldoguláshoz a munkaerőpiac folyamatban lévő átalakulása során, illetve ahhoz, hogy kiaknázhassák a technológiai fejlődés előnyeit.

A kollektív tárgyalás intézménye meglehetősen gyorsan fejlődik az OECD munkaerőpiacain

Annak felméréséhez, hogy a kollektív tárgyalás intézménye megőrzi‑e a hatékonyságát a gyorsan változó munkaerőpiacokon is, a jelen Kilátások c. kiadvány átfogó, naprakész áttekintést nyújt a kollektív tárgyalási rendszerekről az OECD‑országok, valamint az OECD‑hez csatlakozni készülő egyes feltörekvő gazdaságok vonatkozásában. A szakszervezeti és a munkaadói szervezeti tagok számának összehasonlítható becsült adatai, valamint a kollektív tárgyalási rendszerek lefedettsége azt jelzi, hogy a kollektív tárgyalásnak még mindig fontos szerepe van, bár az elmúlt három évtizedben csökkent azon munkavállalók aránya, akik foglalkoztatási feltételeit kollektív tárgyalások útján határozzák meg. Emellett egy decentralizálási tendencia is megjelent a kollektív tárgyalások terén; ennek jegyében a vállalatszintű tárgyalások növekvő tendenciát mutatnak a szektorális vagy a nemzeti szintű tárgyalások rovására, sokszor olyan mechanizmusokon keresztül, mint a derogációk vagy a kívülmaradási záradékok, amelyek lehetővé teszik, hogy az alacsonyabb szintű tárgyalók eltérhessenek a tárgyalások magasabb szintjein meghatározott feltételektől. A különféle módszerek, amelyekkel a decentralizált tárgyalásokat koordinálni lehet, a szerződés érvényesítésének tényleges szintje, valamint a cégeken belül létrehozható különféle munkavállalói érdekképviseletek szintén fontos szerepet játszanak a kollektív tárgyalásokban. A munkakapcsolatok általános minősége – a felsővezetők értékelése szerint, illetve annak alapján, hogy mennyire bízik a közvélemény a szakszervezetekben – jelentős eltéréseket mutat az egyes OECD‑országok között, de nem köthető bizonyíthatóan egyetlen konkrét tárgyalási modellhez sem. A nemzeti kollektív tárgyalási rendszerek összefoglaló összehasonlítása bemutatja, hogy egy adott országban a kollektív tárgyalások különböző aspektusai hogyan állnak össze egy összekapcsolt egésszé.